amikor az éjszakára feltűzött hajam végre kiengedem és a mozdulattal a hullámokba zárt esti parfüm lágy illatfelhőként újra belengi a szobát és a reggeli kávét.

disztró rendezés lenne, ha a kis picsafejű nem foglalta volna le a dobozt meg a cd-ket.

a második képen harap

a harmadik képen pedig elégedetten ül a másik lefoglalt dobozában. (nyilván addig nem maradt nyugton amíg nem lehetett övé a doboz.)

20 perce állok felöltözve az ablak előtt és azon tanakodom, hogy merjek-e elindulni a 2 percre lévő boltba cigiért meg zacskós levesért.

eredetileg csípős- fokhagymás tagliatelle-t akartam csinálni Zoltánnak, hogy próba után fini kaja (és takarítottam is úgyhogy tiszta lakás is) várja itthon, de miután hagymapucolás közben szétvágtam az ujjam és negyed órán keresztül megállás nélkül ömlött belőle a vér elneveztem: ha nem ízlik (nyilván ez lehetetlen :D )akkor is megeszed és utána kinyírlak tésztának. Édesem, szeretettel várlak!

Tegnap játszottunk a Dixit Odyssey nevű társasjátékkal, és legszívesebben az összes kártyát kinagyíttatnám és kitapétáznám vele a lakást.

Vasárnap 3 zenekar fog nálunk aludni (ebből kettő átfedéses) összesen 7 ember, 4 francia és 3 cseh. Utoljára ősszel szerveztünk koncertet és már nagyon hiányzott a zene, az emberek, a kultúrák találkozása ebből a 3-4 hónapból. 
Ismét találkozunk a mi egyelten kis francia Flo barátunkkal, aki hatodjára jön hozzánk. Szegénynek nemrég megműtötték a “belly”-jét -ezt ő mondta így. Ismét az egész éjszakát átfogjuk beszélgetni, aminek egyszer tuti az lesz a vége, hogy vagy őt tartjuk itt, vagy mi megyünk vele, de akkor vissza biztos nem jönnénk. 

Reggeli házi készítésű péksütiket akarunk nekik csinálni, croissant (míly meglepő), csokikrémes párnát, meg ilyesmi finomságokat. Már nagyon várom.

igaz, csak 3 hete piláteszezek, de már most hiányzik ha kihagyok egy napot, és nem fetrengek eleget a földön. azóta imádok a földön ülve enni, tv-zni, és bármit csinálni. a combom sem egy nagy hús tömb csak, hanem szépen kezd formálódni meg izmosodni. jelenleg akkor van izomláz a hátamban ha görbén ülök, ezért kénytelen vagyok egyenesen ülni egész nap. a Zoltán sokszor megmosolyog amikor látja hogy tornázok és tegnap láttam, hogy kukucskál a fanzinje mögül, a cicák meg imádnak a közelemben lenni ilyenkor, szóval mindig úgy érzem magam mint egy igazi család. utána mindig jól esik egy tea és kinyújtózni a padlón.

Zolival szoktunk bunyósat játszani. Ez abból áll, hogy szabályokat állítunk fel, pl. nem szabad csikálni, csípni, harapni stb. csak lefogni, és kiszabadulni belőle. Persze én ezt nem mindig szoktam betartani, és mindig az a vége, hogy szétharapom a kezét, vagy ha próbálom megcsikálni mindig azt mondja, hogy ‘oké, de akkor úgy szétcsikállak, hogy megbánod’ persze én azt mondom oké, úgyse tudsz. Dehogy nem tud. Nagyon csikál, nagyon fáj és akárhogy kiabálok nem hagyja abba, csak röhög rajta és mindig az a vége, hogy bepánikolok, levegő után kapkodok (szó szerint) és sírva fakadok, erre ő rátesz még egy lapáttal, úgy csinál mintha megszállná valami gonosz lény, le föl kapcsolgatja a lámpát, és olyanokat mondd hogy ‘most meg vaaaaaagy, végre az enyém vaaaaagy’ és felakasztja a szemeit meg hörög meg ilyenek, és akkor még jobban sírok, és ő persze meg csak röhög. Ilyenkor jól megszoktam sértődni, és sosem merek elaludni, de általában megsajnál és egész este hozzábújhatok.

Na hát ilyen idióták vagyunk mi, Zoltánnal.

cicaposzt 2.

lázadnak. a vizestálból inni nem elég menő többé.